A Pagony Kiadó hiánypótló és inspiratív programsorozatának következő eseményére május 18-án, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Pagony Cafe – Dióban, a Bakáts Pagony mellett.
Emlékszem, gyerekként elképesztően irigyeltem a felnőtteket. Leginkább amiatt, hogy szabad akaratukból tesznek bármit. Alig vártam, hogy én is kiszállhassak az iskolapadból, és elmondhassam, hogy dolgozom. Akkoriban ezzel volt egyenlő számomra a felnőttség: a munkával.
Aktuális fő témánk révén gondoltam csak el kéne filóznom ezen a felnőtté válás – felnövés dolgon. Mondhatom, nem biztos, hogy túl sok jóra jutottam, ami számomra is nagy felismerés.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Amikor gyerek voltam, volt olyan időszak, hogy nagyon vágytam már arra, hogy én is felnőtt legyek. Hogy senki ne mondhasson meg nekem semmit, és én dönthessek a saját életem felett. Aztán felnőttem.
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Az Erasmus Plus egy olyan Erasmus program lehetőség, amit hallgatói jogviszony nélkül is kihasználhatunk. Kelemen Krisztával beszélgettünk a több napos projektekről.
Gondoltad volna, hogy navigációs képességeink attól függnek, hogy hol éltünk gyerekkorunkban? A Sea Hero Quest nevű videojáték adatai szerint a gyermekkori környezet fontos a térbeli képességek szempontjából.
Mikor felnőttként számot vetünk életünkről és a benne fontos helyet elfoglaló személyekről, sokan arra a következtetésre juthatunk, hogy barátságaink régre nyúlnak vissza. De vajon van hely mellettük új embereknek is? Egyáltalán akarjuk, hogy legyen?
Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
A Pagony Kiadó hiánypótló és inspiratív programsorozatának következő eseményére május 18-án, csütörtökön 18 órakor kerül sor a Pagony Cafe – Dióban, a Bakáts Pagony mellett.
Emlékszem, gyerekként elképesztően irigyeltem a felnőtteket. Leginkább amiatt, hogy szabad akaratukból tesznek bármit. Alig vártam, hogy én is kiszállhassak az iskolapadból, és elmondhassam, hogy dolgozom. Akkoriban ezzel volt egyenlő számomra a felnőttség: a munkával.
Aktuális fő témánk révén gondoltam csak el kéne filóznom ezen a felnőtté válás – felnövés dolgon. Mondhatom, nem biztos, hogy túl sok jóra jutottam, ami számomra is nagy felismerés.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Amikor gyerek voltam, volt olyan időszak, hogy nagyon vágytam már arra, hogy én is felnőtt legyek. Hogy senki ne mondhasson meg nekem semmit, és én dönthessek a saját életem felett. Aztán felnőttem.
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Az Erasmus Plus egy olyan Erasmus program lehetőség, amit hallgatói jogviszony nélkül is kihasználhatunk. Kelemen Krisztával beszélgettünk a több napos projektekről.
Gondoltad volna, hogy navigációs képességeink attól függnek, hogy hol éltünk gyerekkorunkban? A Sea Hero Quest nevű videojáték adatai szerint a gyermekkori környezet fontos a térbeli képességek szempontjából.
Mikor felnőttként számot vetünk életünkről és a benne fontos helyet elfoglaló személyekről, sokan arra a következtetésre juthatunk, hogy barátságaink régre nyúlnak vissza. De vajon van hely mellettük új embereknek is? Egyáltalán akarjuk, hogy legyen?
Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
