Folytatom story time sorozatomat, és egy újabb személyesebb történettel érkeztem. Méghozzá azzal kapcsolatban, hogy milyen sztereotípiákkal néztem szembe fiatal lányként a munkahelyeimen, és hogyan győztem le magamban az örök kishitűségemet.
Már most előrebocsátom, hogy nem célom súlykontrollról szóló cikksorozatomat amolyan Kispál és a Borzosan konstans feloszlatni és újjáéleszteni csak még egy utolsó, de eskü utolsó felvonás erejéig, így rögtön a kezdőmondattal megígérem, hogy becsszó ez a bónuszrész lesz a témakör hattyúdala.
Láttad már, amikor szeleburdi módon, figyelmetlenül átszaladok az úttesten, közben mosolyogva integetek a lassító autóknak, megköszönve, hogy nem gázoltak halálra.
Tegnap vette kezdetét az idei 40 napos böjt. A keresztény közösségekben ez a húsvét előtti előkészületi, bűnbánati időszak. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogy nem vallásos személyek mikre alkalmazhatják ezt a negyven napot.
Gyerekkorom nagy dilemmája volt, hogy állatorvos vagy divattervező legyek. Később megértettem, hogy elsőnél az állatok iránti szeretetem, a másodiknál pedig a tervezés, ami annyira vonzott. Emiatt a mai napig sokszor nem is a ruhák maguk kápráztatnak el, hanem a tervezőik.
Mindannyian találkozunk életünk során a fehérfolyás fogalmával, amitől alapvetően nem kell megijednünk, hiszen bizonyos mértékig teljesen normális, sőt szükséges dolog. Mégis sokan titkoljuk, kínosnak érezzük.
Pár évvel ezelőtt egy Szilvási Lajos könyvből ragadt meg bennem az a mondatrész, ami leegyszerűsítve úgy szólt, hogy „minden döntésünket vállalnunk kell”. Sokat gondolkodom azóta is ezen a mondaton, mert bár most könnyű volt legépelni, mégis mekkora súlya van.
A női lét számos csodája mellett, bizony sok fronton kell figyelni magunkra, hogy egyben tartsuk a „gépezetet”. Elég egy kis stressz, egy apró hormon nem megfelelő működése és máris borul minden. A ciklusunk és az ezt támogató szervek csodás összhangban működnek, amelyet megannyi módon tudunk támogatni.
Mivel a február 7-14 közti időszak a házasság hete, én pedig immáron második alkalommal vagyok kénytelen az esküvőnk szervezésével kapcsolatos teendők közt vergődni, így engem ért az a kétes megtiszteltetés, hogy egy pasi macsós szemszögéből számoljak be… bármiről, ami egy macsós pasi eszébe juthat az esküvőszervezés kapcsán.
Negyedik, egyben utolsó részéhez érkezett súlykontrollról szóló szakdolgozat-terjedelmű cikksorozatom. Az első három, leginkább súlyvesztés köré épülő felvonással ellentétben a záróetapban az egész folyamat legfontosabb és egyben legnehezebb fázisáról, az újonnan elnyert forma, testsúly, derékbőség vagy bicepszméret megtartásáról szeretnék néhány keresetlen szót ejteni.
Folytatom story time sorozatomat, és egy újabb személyesebb történettel érkeztem. Méghozzá azzal kapcsolatban, hogy milyen sztereotípiákkal néztem szembe fiatal lányként a munkahelyeimen, és hogyan győztem le magamban az örök kishitűségemet.
Már most előrebocsátom, hogy nem célom súlykontrollról szóló cikksorozatomat amolyan Kispál és a Borzosan konstans feloszlatni és újjáéleszteni csak még egy utolsó, de eskü utolsó felvonás erejéig, így rögtön a kezdőmondattal megígérem, hogy becsszó ez a bónuszrész lesz a témakör hattyúdala.
Láttad már, amikor szeleburdi módon, figyelmetlenül átszaladok az úttesten, közben mosolyogva integetek a lassító autóknak, megköszönve, hogy nem gázoltak halálra.
Tegnap vette kezdetét az idei 40 napos böjt. A keresztény közösségekben ez a húsvét előtti előkészületi, bűnbánati időszak. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogy nem vallásos személyek mikre alkalmazhatják ezt a negyven napot.
Gyerekkorom nagy dilemmája volt, hogy állatorvos vagy divattervező legyek. Később megértettem, hogy elsőnél az állatok iránti szeretetem, a másodiknál pedig a tervezés, ami annyira vonzott. Emiatt a mai napig sokszor nem is a ruhák maguk kápráztatnak el, hanem a tervezőik.
Mindannyian találkozunk életünk során a fehérfolyás fogalmával, amitől alapvetően nem kell megijednünk, hiszen bizonyos mértékig teljesen normális, sőt szükséges dolog. Mégis sokan titkoljuk, kínosnak érezzük.
Pár évvel ezelőtt egy Szilvási Lajos könyvből ragadt meg bennem az a mondatrész, ami leegyszerűsítve úgy szólt, hogy „minden döntésünket vállalnunk kell”. Sokat gondolkodom azóta is ezen a mondaton, mert bár most könnyű volt legépelni, mégis mekkora súlya van.
A női lét számos csodája mellett, bizony sok fronton kell figyelni magunkra, hogy egyben tartsuk a „gépezetet”. Elég egy kis stressz, egy apró hormon nem megfelelő működése és máris borul minden. A ciklusunk és az ezt támogató szervek csodás összhangban működnek, amelyet megannyi módon tudunk támogatni.
Mivel a február 7-14 közti időszak a házasság hete, én pedig immáron második alkalommal vagyok kénytelen az esküvőnk szervezésével kapcsolatos teendők közt vergődni, így engem ért az a kétes megtiszteltetés, hogy egy pasi macsós szemszögéből számoljak be… bármiről, ami egy macsós pasi eszébe juthat az esküvőszervezés kapcsán.
Negyedik, egyben utolsó részéhez érkezett súlykontrollról szóló szakdolgozat-terjedelmű cikksorozatom. Az első három, leginkább súlyvesztés köré épülő felvonással ellentétben a záróetapban az egész folyamat legfontosabb és egyben legnehezebb fázisáról, az újonnan elnyert forma, testsúly, derékbőség vagy bicepszméret megtartásáról szeretnék néhány keresetlen szót ejteni.
