A friss levegőn, szabadban töltött idő egyértelműen jó hatással van a fizikai és mentális egészségre is: kutatások igazolták, hogy csökkenti a depressziót és a szorongásos tüneteket, javítja a koncentrációt, pozitívan hat a szív-és érrendszer működésére, a keringésre.
Egyesek szerint a kisbabák tiszta lappal jönnek a világra. Mások szerint már az anyaméhben tapad rájuk az őseik traumáiból, örömeiből és bánataiból gyúrt egyveleg. Tiszta lap? Aligha.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Nézem a Törökországban történt földrengés mentőseinek beszámolóit, hallgatom a híreket, látom a facebook-on keringő videókat, ahogy kiemelnek a romok alól apró babákat, kisgyerekeket, anyukákat, apukákat. És összeszorul a szívem. Hiszen nekem is vannak gyerekeim.
Másfélmillió lépés. Állítólag ennyiből áll a kéktúra, hazánk talán legismertebb és leghosszabb túraútvonala, ami a Kőszegi-hegységben található Írott-kő és a zempléni Hollóháza között húzódik.
Azt hiszem, azoknak, akik gyereket nevelnek, nem ismeretlen ez a kérdés. Nálunk, négy gyerek mellett ez a téma napi szinten előtérbe kerül. Ameddig kicsik a gyerekek, jókat mosolygunk az ötleteken, de ahogy nőnek, ez a kérdés már nem is tűnik annyira jelentéktelennek.
Megjelent a népszerű Ölelj meg!-sorozat legújabb kötete, mely az önelfogadásról, az identitás fontosságáról szól a legkisebbeknek. Shona Innes könyvei kisgyerekeknek segítenek megbirkózni a felnőttek számára is nehezen emészthető kérdésekkel.
Amikor belekezdtem az elfogadás keretein belül a mozaikcsaládokról írni, nem is gondoltam, hogy ennyi mindent IS érint ez a téma. Eddig írtam már a gyerekről, felnőttekről, majd egy kedves ismerősöm kérdezett rá, hogy, mi a helyzet a családi eseményekkel?
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
A friss levegőn, szabadban töltött idő egyértelműen jó hatással van a fizikai és mentális egészségre is: kutatások igazolták, hogy csökkenti a depressziót és a szorongásos tüneteket, javítja a koncentrációt, pozitívan hat a szív-és érrendszer működésére, a keringésre.
Egyesek szerint a kisbabák tiszta lappal jönnek a világra. Mások szerint már az anyaméhben tapad rájuk az őseik traumáiból, örömeiből és bánataiból gyúrt egyveleg. Tiszta lap? Aligha.
A mérgező szülők gyerekei számára sokkal nehezebb lehet a felnőtté válás. Nehéz és hosszú útra kell indulniuk, hogy kitörhessenek az „árnyéklétből”. Útjuk során felnőttként kell megtalálniuk és önmagunkban is felépíteniük azt a világot, amire gyerekként is szükségük lett volna, de sohasem lehetett benne részük.
Nézem a Törökországban történt földrengés mentőseinek beszámolóit, hallgatom a híreket, látom a facebook-on keringő videókat, ahogy kiemelnek a romok alól apró babákat, kisgyerekeket, anyukákat, apukákat. És összeszorul a szívem. Hiszen nekem is vannak gyerekeim.
Másfélmillió lépés. Állítólag ennyiből áll a kéktúra, hazánk talán legismertebb és leghosszabb túraútvonala, ami a Kőszegi-hegységben található Írott-kő és a zempléni Hollóháza között húzódik.
Azt hiszem, azoknak, akik gyereket nevelnek, nem ismeretlen ez a kérdés. Nálunk, négy gyerek mellett ez a téma napi szinten előtérbe kerül. Ameddig kicsik a gyerekek, jókat mosolygunk az ötleteken, de ahogy nőnek, ez a kérdés már nem is tűnik annyira jelentéktelennek.
Megjelent a népszerű Ölelj meg!-sorozat legújabb kötete, mely az önelfogadásról, az identitás fontosságáról szól a legkisebbeknek. Shona Innes könyvei kisgyerekeknek segítenek megbirkózni a felnőttek számára is nehezen emészthető kérdésekkel.
Amikor belekezdtem az elfogadás keretein belül a mozaikcsaládokról írni, nem is gondoltam, hogy ennyi mindent IS érint ez a téma. Eddig írtam már a gyerekről, felnőttekről, majd egy kedves ismerősöm kérdezett rá, hogy, mi a helyzet a családi eseményekkel?
Az előző cikkben a gyerekek oldaláról elmélkedtem az elfogadás fontosságáról, és fejtettem ki, nálunk hogyan is zajlott – és zajlik néha most is – a mozaikcsaládunkban az összecsiszolódás. Most mindezt a felnőttek szemén keresztül szeretném bemutatni.
Manapság egyre több felületen olvasni az elfogadás fontosságáról. Számomra kezdetben ez egy meghatározhatatlan fogalom volt. Most már tudom, milyen fontos szerepe is van az elfogadásnak a mi családunk életében – és azt kell mondjam, néha mi, felnőttek, példát vehetnénk a gyerekekről.
