Interjú szakértőkkel a gyászról, a halálról és a Death Cafe kezdeményezésről
Egy hónappal ezelőtt rendezte meg Buru Évi, Sas Eszter Krisztina és Novák Bálint a Fabrikban a Death Cafe eseményt. Ennek apropóján beszélgettünk velük az elengedésről.
Egy hónappal ezelőtt rendezte meg Buru Évi, Sas Eszter Krisztina és Novák Bálint a Fabrikban a Death Cafe eseményt. Ennek apropóján beszélgettünk velük az elengedésről.
A gyerekek másképp gyászolnak, mint a felnőttek, gyakran nem is kérdeznek egy halálhír kapcsán, nem mutatnak szomorúságot, inkább elmennek játszani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyászfolyamat ne érintené őket akár egészen mélyen.
Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Egy általam követett youtuber vetette fel nemrég ezt a gondolatot a gyász és a szeretett személy elvesztésével kapcsolatban. Tényleg van egy időlimit, amin túl már abba kell hagyni a gyászolást?
A Sharing Circle nem más, mint emberléptékű beszélgetések mentális egészségről, önismeretről, pszichológiáról, egyszerű életmódról, az életről. Aki kérdez: Vági Zsolt egészségtudományi- és mentálhigiénés szakember.
A mindenszentek ünnepe gyerekként számomra az őszi szünet megkoronázását jelentette. Persze a karácsonyt is vártam, de nagyon szerettem az őszt, és lélekben azokkal lenni, akikkel már nem lehetünk.
Rendhagyó ajánlóval érkeztem. A mai cikkemben olyan filmeket hoztam, melyek komolyabb vagy épp vidámabb hangvételüknek köszönhetően segíthetik megérteni a halált, és annak feldolgozásának menetét. De akár inspirálhatnak minket vagy épp visszaadhatják életünkbe a reményt.
A Mindenszentek és halottak napja hazánkban egyet jelent valami szomorú és lehangoló ünneppel, amikor koszorút veszünk és gyertyát gyújtunk a szeretteink sírján. Én gyerekként ezt
Egy hónappal ezelőtt rendezte meg Buru Évi, Sas Eszter Krisztina és Novák Bálint a Fabrikban a Death Cafe eseményt. Ennek apropóján beszélgettünk velük az elengedésről.
A gyerekek másképp gyászolnak, mint a felnőttek, gyakran nem is kérdeznek egy halálhír kapcsán, nem mutatnak szomorúságot, inkább elmennek játszani. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyászfolyamat ne érintené őket akár egészen mélyen.
Egy személyes írást, napló részletet hozok magammal az évszakváltás érzésével. Kapcsolódásról, veszteségről és emlékezésről szól. Valamint arról a háláról, ami ennek a kapcsolódásnak és emlékezésnek a kozmikusságában megjelenik, és amiben aztán az elengedés is létrejön.
Egy általam követett youtuber vetette fel nemrég ezt a gondolatot a gyász és a szeretett személy elvesztésével kapcsolatban. Tényleg van egy időlimit, amin túl már abba kell hagyni a gyászolást?
A Sharing Circle nem más, mint emberléptékű beszélgetések mentális egészségről, önismeretről, pszichológiáról, egyszerű életmódról, az életről. Aki kérdez: Vági Zsolt egészségtudományi- és mentálhigiénés szakember.
A mindenszentek ünnepe gyerekként számomra az őszi szünet megkoronázását jelentette. Persze a karácsonyt is vártam, de nagyon szerettem az őszt, és lélekben azokkal lenni, akikkel már nem lehetünk.
Rendhagyó ajánlóval érkeztem. A mai cikkemben olyan filmeket hoztam, melyek komolyabb vagy épp vidámabb hangvételüknek köszönhetően segíthetik megérteni a halált, és annak feldolgozásának menetét. De akár inspirálhatnak minket vagy épp visszaadhatják életünkbe a reményt.
A Mindenszentek és halottak napja hazánkban egyet jelent valami szomorú és lehangoló ünneppel, amikor koszorút veszünk és gyertyát gyújtunk a szeretteink sírján. Én gyerekként ezt