fbpx

Nosztalgia: régen tényleg minden jobb volt?

Onnan lehet tudni, hogy mi is öregszünk, hogy egyre többször hagyja el a szánkat az a mondat: bezzeg a mi időnkben! Régen olcsóbb volt a kenyér, erősebb a forint és a Bélának is több haja volt. De vajon tényleg a múlt fényesebb, nem csak mi változtunk meg? A nosztalgia egy igazi keserédes érzés, ami segít felidézni a múltat, mégis kissé fájó, hiszen már elmúlt. De mégis miért egyre erősebb ez az érzés, ahogy idősödünk, és honnan ered?

Mi is az a nosztalgia?

Megcsap egy illat, meglátsz egy épületet, egy ismerős arcot és beléd csap egy régi emlék. Ez lehet kellemes, de van, hogy sokszor igyekszel kerülni szituációkat, mert kellemetlen érzéseket keltenek benned. A nosztalgia nagyon kettős dolog, hiszen van, aki annyira nem képes elengedni a múltat, hogy szinte belebetegszik ebbe az érzésbe.

Nem véletlen, ugyanis az 1600-as években ezt valóban betegségnek hitték: svájci kórnak is nevezték. Elsősorban a svájci zsoldosokat érintette, legalábbis náluk diagnosztizálták először, akik fizikai tüneteket is produkáltak, annyira hiányzott nekik a hátrahagyott otthonuk. Végül Johannes Hofer orvostanhallgató nevezte el nosztalgiának ezt a furcsa jelenséget. Megtiltották a tipikus svájci dalok éneklését és a kolompolást is, ami úgy gondolták, károsítja az agyukat, ezért jönnek elő ezek a különös tünetek.

A 20. századra azonban már rájöttek a tudósok, hogy ez nem neurológiai betegség, inkább a depresszióhoz hasonló mentális zavar. Úgy vélték, ennek kialakulása a gyermekkor nehéz elengedése miatt van, esetleg az anyaméhbe való visszatérés kínzó vágya okozza.

A nosztalgia szó később kibővült, már nem csak a kínzó honvágyat jelentette, hanem a múltba révedés keserédes együttesét. És közel sem gondolunk ma rá mentális zavarként.

Miért jó a nosztalgia

Amikor visszagondolunk a múlt egy adott eseményére, sokszor régi családtagok, barátok, kellemes közös emlékek jutnak eszünkbe. Ilyenkor az agyunk szinte egy másik dimenzióba kerül. Ez segíthet bizonyos problémákkal való megküzdésben is. Növelheti az önbizalmunkat, illetve a magányos időszakokban is segít, hogy tudjuk, igenis tartozunk valahova, fontosak vagyunk/voltunk valakiknek.

Mivel nosztalgiázás során főként pozitív dolgokat idézünk fel, így segíthet az aktuális kedélyállapot javításán is. Sőt, ha ezt például közösen tesszük, barátokkal, családdal, szorosabbra fűzheti a szálakat közöttünk, hiszen rájövünk, milyen jó dolgokat éltünk át egykor, ami már esetleg megkopott.

Miért rossz a nosztalgia

A cégek, sőt, politikai pártok is rájöttek, hogy milyen fontos dolog a nosztalgia és az emberek mennyire vevők erre. Megannyi reklám és kampány épül arra, hogy az embereket visszarepítik egy jobbnak vélt korba, vagy az adott célcsoport gyerekkorába például. Ettől mindenkiben beindulnak az érzelmek. Nem hiába vannak tömegek a retro bulikon, vagy térnek vissza a divatba bizonyos ruhadarabok, és még sorolhatnám.

Aztán vannak, akik beleragadnak a nosztalgiázásba. Nem tudják elengedni a múltat, és nem arra gondolnak, milyen, jó, hogy megtörtént, hanem hogy már soha nem tudják azt újra élni. Már nem lesznek újra 20 évesek, már nem tudják megölelni az elvesztett személyt és azt a nyaralást sem tudják már úgy, abban a formában megélni. Ez egy veszélyes dolog, mert valóban könnyen depresszióba csaphat át a túlzott nosztalgiázás.

Svetlana Boym két részre bontja a nosztalgia érzését: reflektív és resztoratív. A reflektív nosztalgia során az emberek könnyen elengedik a múltbeli érzést, mondván szép volt, jó volt, de már elmúlt. A resztoratív nosztalgia érzése viszont folyton a régi dolgok visszaállításának vágyát idézi elő az illetőben. Ekkor nem tudod elengedni az exed, ha csak egy kis dal is emlékeztet rá, vagy lépsz túl bármilyen eseményen.

A reflektív nosztalgia inkább csak erőt ad: vissza tudsz gondolni egy kedves emlékre, egy fontos személyre, rá tudsz jönni mennyi erő is lakik benned, hiszen egykor ezt is meg azt is megoldottad.

Ahhoz, hogy a nosztalgia ne vigyen el bennünket negatív irányba, a hozzáállásunkon kell változtatni. El kell fogadni, hogy az már a múlt, amire ugyan jó visszagondolni, de nem szabad beleragadni. Tekintsünk a jövőbe, hogy még több csodás élménnyel gazdagodjunk, amik szintén majd egyszer emlékek lesznek. Ne szalaszd el a saját életedet, jelenedet és jövődet azzal, hogy a múltba révedezel, inkább meríts belőle muníciót.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek