Anyukám elmondása alapján már az óvodában is barátkozós kislány voltam. A halak csillagjegyűek már csak ilyenek. Emlékszem, hogy az általános iskolában kezdődött el igazán a barátnősdi. Azóta pedig töretlenül fontos maradt számomra az igaz barátság, akármekkora legyen is a távolság.
Nemrég az egyik barátnőm esküvőjén jártunk, ami igazán meghittre sikerült. Miközben végignéztem a barátaimon, óhatatlanul elgondolkodtam a barátság fogalmán és a változásokon.
A barátok egy olyan család, akiket mi választunk; szokták mondani. Ha pedig egy barátság megszűnik, nagyon fájdalmas tud lenni. És bár a szerelmi kapcsolatok végéről többet szoktunk beszélni, ez a téma is fontos lelki vonatkozásokat hordoz magában.
Mikor felnőttként számot vetünk életünkről és a benne fontos helyet elfoglaló személyekről, sokan arra a következtetésre juthatunk, hogy barátságaink régre nyúlnak vissza. De vajon van hely mellettük új embereknek is? Egyáltalán akarjuk, hogy legyen?
Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
2021 nyarán jelent meg a Disney és a Pixar mesefilmje, ami elkalauzol minket Olaszország egy kitalált kikötővárosába, Portorossoba. De betekintést nyújt a közeli vízi világba is, egy szerethető tengeri szörny karakterén keresztül.
A múltkor Toldi Veronikával beszélgettem, és a vele készült interjú során ő is hangsúlyozta, mennyire fontos a közösség, legyen szó akár kisgyerekekről, akár kamaszokról, akár felnőttekről. Nincs is jobb dolog annál, mint amikor ráakadunk a sajátunkra.
A szorongás sajnos kiskorom óta jelen van az életemben. Úgy tűnt, hogy a mindennapi teendők, a tanulás és a célok segítenek túllendülni az ebből fakadó nehézségeken. Míg el nem jött az a bizonyos pont, hogy a szorongásom mentális betegséggé vált.
Egy-egy trauma feldolgozását sok esetben segítheti az irodalom vagy a filmek. Louise Penny, kanadai írónővel pont a fordított helyzet történt.
Hosszan tartom a hidegbe az arcomat. Jól esik ez a fagyos, frissítő levegő. Kitárok minden ablakot a lakásban, amiben hónapok óta egy lélek sem járt.
Anyukám elmondása alapján már az óvodában is barátkozós kislány voltam. A halak csillagjegyűek már csak ilyenek. Emlékszem, hogy az általános iskolában kezdődött el igazán a barátnősdi. Azóta pedig töretlenül fontos maradt számomra az igaz barátság, akármekkora legyen is a távolság.
Nemrég az egyik barátnőm esküvőjén jártunk, ami igazán meghittre sikerült. Miközben végignéztem a barátaimon, óhatatlanul elgondolkodtam a barátság fogalmán és a változásokon.
A barátok egy olyan család, akiket mi választunk; szokták mondani. Ha pedig egy barátság megszűnik, nagyon fájdalmas tud lenni. És bár a szerelmi kapcsolatok végéről többet szoktunk beszélni, ez a téma is fontos lelki vonatkozásokat hordoz magában.
Mikor felnőttként számot vetünk életünkről és a benne fontos helyet elfoglaló személyekről, sokan arra a következtetésre juthatunk, hogy barátságaink régre nyúlnak vissza. De vajon van hely mellettük új embereknek is? Egyáltalán akarjuk, hogy legyen?
Pár napja a kishúgom Szalagavatóján tűnődve néztem ezeket a fiatal lányokat, barátnőket és nosztalgiáztam kicsit. Majd elgondolkodtam azon, hogy a felnőtté válás során mennyit változik bennünk a barátságról alkotott kép.
2021 nyarán jelent meg a Disney és a Pixar mesefilmje, ami elkalauzol minket Olaszország egy kitalált kikötővárosába, Portorossoba. De betekintést nyújt a közeli vízi világba is, egy szerethető tengeri szörny karakterén keresztül.
A múltkor Toldi Veronikával beszélgettem, és a vele készült interjú során ő is hangsúlyozta, mennyire fontos a közösség, legyen szó akár kisgyerekekről, akár kamaszokról, akár felnőttekről. Nincs is jobb dolog annál, mint amikor ráakadunk a sajátunkra.
A szorongás sajnos kiskorom óta jelen van az életemben. Úgy tűnt, hogy a mindennapi teendők, a tanulás és a célok segítenek túllendülni az ebből fakadó nehézségeken. Míg el nem jött az a bizonyos pont, hogy a szorongásom mentális betegséggé vált.
Egy-egy trauma feldolgozását sok esetben segítheti az irodalom vagy a filmek. Louise Penny, kanadai írónővel pont a fordított helyzet történt.
Hosszan tartom a hidegbe az arcomat. Jól esik ez a fagyos, frissítő levegő. Kitárok minden ablakot a lakásban, amiben hónapok óta egy lélek sem járt.
