Ez nem egy panaszkodós cikk. Nem is a sajnálatra apellál, és nem kicsinyíti le az apák szerepét sem. Ez a cikk csupán egy emlékeztető, hogy van egy ’munka’ a világon, ami sokkal több elismerést érdemelne. Úgy hívják: anyaság.
Válás után ismerkedni szülőként bizonyos esetekben teljesen elképzelhetetlennek tűnhet. Bármi is legyen a különválás oka, gyakran érezhetjük úgy, hogy minden esélyünk elillant a boldog életre.
Megosztó a kismamák között a kérdés, vajon az otthonszülés jó választás-e. Látszólag mégis egyre többen választják ezt a verziót, ami jelen járványhelyzetben talán érthető is, esetleg indokoltabb is, mint normál esetben. Nézzük a pro és kontra érveket!
Talán nem állok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom, hogy a gyermekvállalás az egyik legmegosztóbb, leginkább sokrétű kérdéskör, ami igazából sosem veszt az aktualitásából. Tapasztalattal vagy anélkül, de ez az a téma, amihez mindenki ért, mindenkinek megvan az a megkérdőjelezhetetlen gondolata vagy elképzelése és persze a saját véleménye.
Bedobozolni eddigi életünket és elindulni az önállósodás útján hatalmas lépés. Elköltözni azonban nem csak fizikálisan szükséges, hanem pszichésen is dimenziót tud váltani ilyenkor a gyerek és a szülő, kapcsolatukban is változások következnek be, cikkünkben ezeknek néztünk utána.
Az első problémakör, amivel saját tapasztalatból is találkoztunk nemrég, az a zsíros folt kiszedése egy ruhadarabból. Egy véletlenül lecsöppent pizzafeltét okozta nálam a bonyodalmat, ami ráadásul az új bézs felsőmön hagyott csúnya foltot. Hiába áztattam és mostam ki újból, amikor megszáradt, csak ott éktelenkedett a kis folt.
December 20. volt, péntek. Utolsó tanítási nap 2019-ben.
Az év végi kipurcanás és a másnaposság vett rá, hogy nyomasztó délutáni teendőimet hétfőre halasszam és inkább focizni menjek. Egyből jobban érzem magam.
Ahogy idősödöm, egyre többször jut eszembe egy ifjúkori karácsonyom, ami 1969-ben volt. Elsős gimnazista voltam a szülőfalumhoz közeli gimnáziumban.
Habár a Karácsony szóban a mély magánhangzók nyertek, mégis olyan kedvesen hangzik. Én általában megszemélyesítem és nagybetűvel írom, fütyülve a helyesírási szabályokra, ami egyébként sem az erősségem.
Sokunkkal előfordult már, hogy valamiért kilógtunk egy társaságból, különcnek éreztük magunkat. Ez az ünnepi összejöveteleken lehet akár eltérő életmód, étkezési szokás miatt is, ebben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani.
Ez nem egy panaszkodós cikk. Nem is a sajnálatra apellál, és nem kicsinyíti le az apák szerepét sem. Ez a cikk csupán egy emlékeztető, hogy van egy ’munka’ a világon, ami sokkal több elismerést érdemelne. Úgy hívják: anyaság.
Válás után ismerkedni szülőként bizonyos esetekben teljesen elképzelhetetlennek tűnhet. Bármi is legyen a különválás oka, gyakran érezhetjük úgy, hogy minden esélyünk elillant a boldog életre.
Megosztó a kismamák között a kérdés, vajon az otthonszülés jó választás-e. Látszólag mégis egyre többen választják ezt a verziót, ami jelen járványhelyzetben talán érthető is, esetleg indokoltabb is, mint normál esetben. Nézzük a pro és kontra érveket!
Talán nem állok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom, hogy a gyermekvállalás az egyik legmegosztóbb, leginkább sokrétű kérdéskör, ami igazából sosem veszt az aktualitásából. Tapasztalattal vagy anélkül, de ez az a téma, amihez mindenki ért, mindenkinek megvan az a megkérdőjelezhetetlen gondolata vagy elképzelése és persze a saját véleménye.
Bedobozolni eddigi életünket és elindulni az önállósodás útján hatalmas lépés. Elköltözni azonban nem csak fizikálisan szükséges, hanem pszichésen is dimenziót tud váltani ilyenkor a gyerek és a szülő, kapcsolatukban is változások következnek be, cikkünkben ezeknek néztünk utána.
Az első problémakör, amivel saját tapasztalatból is találkoztunk nemrég, az a zsíros folt kiszedése egy ruhadarabból. Egy véletlenül lecsöppent pizzafeltét okozta nálam a bonyodalmat, ami ráadásul az új bézs felsőmön hagyott csúnya foltot. Hiába áztattam és mostam ki újból, amikor megszáradt, csak ott éktelenkedett a kis folt.
December 20. volt, péntek. Utolsó tanítási nap 2019-ben.
Az év végi kipurcanás és a másnaposság vett rá, hogy nyomasztó délutáni teendőimet hétfőre halasszam és inkább focizni menjek. Egyből jobban érzem magam.
Ahogy idősödöm, egyre többször jut eszembe egy ifjúkori karácsonyom, ami 1969-ben volt. Elsős gimnazista voltam a szülőfalumhoz közeli gimnáziumban.
Habár a Karácsony szóban a mély magánhangzók nyertek, mégis olyan kedvesen hangzik. Én általában megszemélyesítem és nagybetűvel írom, fütyülve a helyesírási szabályokra, ami egyébként sem az erősségem.
Sokunkkal előfordult már, hogy valamiért kilógtunk egy társaságból, különcnek éreztük magunkat. Ez az ünnepi összejöveteleken lehet akár eltérő életmód, étkezési szokás miatt is, ebben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani.
