Felnőttként belenézve a tükörbe, sokszor nem értjük, miért nem szeretjük igazán önmagunkat és miért taszítjuk el magunktól a társunkat, a barátainkat. Majd ránézve szüleinkre, megérthetünk mindent.
A megfelelő kommunikáción nem csak a gyerekkel való kapcsolatunk múlik, hanem a gyerek jövőbeli lelkiállapota, és saját kapcsolataihoz való hozzáállása is. Éppen ezért lényeges a nyíltság, de a határok meghúzása is.
Én már el sem tudnám képzelni az életemet a nővérem nélkül, és ha minden igaz, ez fordítva is igaz. Még ha anno, 28 évvel ezelőtt fel is zaklatta kicsit a dolog. Tudom, hogy nem mindenki ennyire szerencsés ezen a téren, de azért én elmesélem a saját tapasztalatomat.
Társas lények révén nem is kérdés, hogy a közösség jelentőségteljes szerepet játszik életünkben. Az viszont, hogy társainkhoz hogyan viszonyulunk, már gyermekkorban eldől, éppen ezért rendkívül sokat számít, hogyan szocializálódunk.
Egy válás sosem könnyű. Pláne mikor gyerekeket is érint. Fontos, hogy a cikkben leírtak közül bármelyik is megjelenik, mi szülőként mindig a megoldásra koncentráljunk.
Pontosabban a jó felvilágosítás. Napjainkra nagyon aktuális lett ez a téma, pedig alig esik róla szó a hétköznapokban. De miért fontos, hogy ne csak egy arcpirulással, kínos nevetgéléssel végigélt pár perc legyen?
Kezdésként egy kis bemelegítés: Alapos fej- és vállkörzés, aztán jöhet a csukló és a könyök, közben pedig ne feledkezzünk el a comb hajlítóról és a térd ízületekről sem. Rázzuk le, lötyögjünk egy kicsit, majd pedig vegyünk néhány mély levegőt. Kész?
Egy többemberes baba gyakran elégedetlen, még ha a szüleik mindent meg is tesznek érte. Fancsikai Eszter youtube videói között már hallhattunk Emilről, aki szintén nagyigényű gyermek.
Ami igazából csak négy, ráadásul nem is árnyalat, hanem szint, mindenesetre a többi stimmel. Gyermekvállalás férfi szemmel, avagy miként használ fel és zsigerel ki szexista módon három csaj egy férfit, valahányszor kibukik valamelyikükből, hogy “de jó lenne ezt a témát egy pasi szemszögéből is megragadni!” Szívesen!
Hány film főszereplője egy örökbefogadott gyermek, aki elhatározza, hogy megkeresi a szüleit. És hány olyan történetet látunk vagy olvasunk, amiben az örökbefogadásra váró árva gyerekeket sajnálni kell a helyzetük miatt. Így nem is csoda, hogy ennyi tévhit kering az örökbefogadásról.
Felnőttként belenézve a tükörbe, sokszor nem értjük, miért nem szeretjük igazán önmagunkat és miért taszítjuk el magunktól a társunkat, a barátainkat. Majd ránézve szüleinkre, megérthetünk mindent.
A megfelelő kommunikáción nem csak a gyerekkel való kapcsolatunk múlik, hanem a gyerek jövőbeli lelkiállapota, és saját kapcsolataihoz való hozzáállása is. Éppen ezért lényeges a nyíltság, de a határok meghúzása is.
Én már el sem tudnám képzelni az életemet a nővérem nélkül, és ha minden igaz, ez fordítva is igaz. Még ha anno, 28 évvel ezelőtt fel is zaklatta kicsit a dolog. Tudom, hogy nem mindenki ennyire szerencsés ezen a téren, de azért én elmesélem a saját tapasztalatomat.
Társas lények révén nem is kérdés, hogy a közösség jelentőségteljes szerepet játszik életünkben. Az viszont, hogy társainkhoz hogyan viszonyulunk, már gyermekkorban eldől, éppen ezért rendkívül sokat számít, hogyan szocializálódunk.
Egy válás sosem könnyű. Pláne mikor gyerekeket is érint. Fontos, hogy a cikkben leírtak közül bármelyik is megjelenik, mi szülőként mindig a megoldásra koncentráljunk.
Pontosabban a jó felvilágosítás. Napjainkra nagyon aktuális lett ez a téma, pedig alig esik róla szó a hétköznapokban. De miért fontos, hogy ne csak egy arcpirulással, kínos nevetgéléssel végigélt pár perc legyen?
Kezdésként egy kis bemelegítés: Alapos fej- és vállkörzés, aztán jöhet a csukló és a könyök, közben pedig ne feledkezzünk el a comb hajlítóról és a térd ízületekről sem. Rázzuk le, lötyögjünk egy kicsit, majd pedig vegyünk néhány mély levegőt. Kész?
Egy többemberes baba gyakran elégedetlen, még ha a szüleik mindent meg is tesznek érte. Fancsikai Eszter youtube videói között már hallhattunk Emilről, aki szintén nagyigényű gyermek.
Ami igazából csak négy, ráadásul nem is árnyalat, hanem szint, mindenesetre a többi stimmel. Gyermekvállalás férfi szemmel, avagy miként használ fel és zsigerel ki szexista módon három csaj egy férfit, valahányszor kibukik valamelyikükből, hogy “de jó lenne ezt a témát egy pasi szemszögéből is megragadni!” Szívesen!
Hány film főszereplője egy örökbefogadott gyermek, aki elhatározza, hogy megkeresi a szüleit. És hány olyan történetet látunk vagy olvasunk, amiben az örökbefogadásra váró árva gyerekeket sajnálni kell a helyzetük miatt. Így nem is csoda, hogy ennyi tévhit kering az örökbefogadásról.
