fbpx

„Nagyon fontos, hogy legyen bátorságunk” – interjú Pulay Szilvivel

Pulay Szilvi a BEAC Aerobik Szakosztály szakmai vezetője fut, edzéseket tart, folyamatos mozgásban van. Nemrég pedig coachként is elkezdett dolgozni. Szilvi egy őszinte, mindig mosolygós motiváció-bomba, aki nem ismer akadályokat. A test és lélek kapcsolatáról beszélgettünk a saját meglátásain, tapasztalatain keresztül.

Hogyan lépett az életedbe a sport?

Én azon szerencsések közé tartozom, akik már gyerekkoruk óta sportonakl. Aktív kislány voltam, tényleg sose lehetetett lelőni, nagyon szerettem például a testnevelés órákat. Minden azzal kezdődött, hogy édesapámmal sokszor eljártam gyerekkoromban futni. Később 9 évig versenyszerűen akrobatikus rock and rolloztam. Mikor ennek vége lett, éreztem, hogy hiányzik a mozgás, a közösség, a zene, a szereplés. Gondolkoztam, hogy merre tovább, amikor rátaláltam az aerobikoktató tanfolyamra, ez egyből szerelem lett. Közben elkezdtem tanulni az ELTE-n rekreációszervezés és egészségfejlesztést. És innen, mint egy örvény, úgy húzott be a sport és maradt a mai napig életem mérvadó része.

Mi történt ezután?

Többféle sportképzést elvégeztem, köztük aquafitnesz trénert, személyi edzőt, Stability Workoutot. Nagyon érdeklődő és elszánt voltam a szakma iránt. Mindig is fontosnak tartottam, hogy szélesítsük a látókörünket, nem akartam csőlátású lenni. Ezért folyamatosan fejlesztettem magam, és eközben a munkám a sport köré épült. De nem csak edzőként és fitneszprezenterként, hanem jelenleg a BEAC-ben is dolgozom szakosztályvezetőként.

Az idők során a futás lett a szenvedélyem a saját testsúlyos edzés oktatása mellett. Utóbbi úgy jött, hogy én sose szerettem a súlyzós edzéseket, nem is volt célom, hogy ilyen meg olyan izmokat növesszek. Nekem nagyobb lökést adott ez az edzésforma.

Ezen kívül volt még egy nagyon izgalmas kezdeményezésünk a Sweat Dreams Budapest, amit hárman civil lányok kezdtünk el, és nagy sikere lett. Ezt két éve most szüneteltetjük, hiszen egyikünk most szült, és hamarosan én is fogok. Ezért egyelőre nem tudjuk, hogy mikor lehet ennek folytatása.

Sportolóként sok lemondással jár a várandósság?

Folyamatosan egyeztetek a nőgyógyászommal, aki már a kezdetekkor azt mondta, hogy nyugodtan sportoljak, nincs akadálya. De természetesen vissza kellett venni a tempóból, az intenzitásból és a mennyiségből is. Ez az elején nehéz volt, mert bírtam volna fizikailag, de szerencsére jelzett a szervezetem, hogy nem esne olyan jól egy nagyon kemény edzés. Ezért szép fokozatosan lassultak a futásaim, és már nem csinálok egyáltalán magas intenzitású gyakorlatokat sem. De szerencsére nincs semmi egészségi akadálya annak, hogy kocogjak vagy saját testsúlyú edzést végezzek. Inkább azt mondanám, hogy a gyakorlatok átalakultak, szelídültek kicsit.

pulay szilvi
Fotó: Pulay Szilvi

Biztosan nem véletlenül használtad a „jelez a szervezet” kifejezést. Ha jól tudom, már a coaching is jelen van a munkád során. Ez hogy jött?

Februárban lesz egy éve, hogy jelentkeztem egy life és sportcoaching tanfolyamra, amit azóta már el is végeztem. Ennek az az előzménye, hogy a csoportos órák után, amiket tartottam, minden vendégem felszabadult, óriási stressz és nyomás alól enged fel. Éreztem, hogy nagyon jó, hogy formáljuk a testünket és mindenkire pozitív hatással vannak a gyakorlatok, de mégis hiányoltam valamit. Tudtam, hogy szeretnék egy pluszt adni, ami hatással van a lélekre. Így jött szembe a sportcoaching. Pontosabban Édesanyám küldött át egy linket, hogy ő úgy gondolja, ez nekem való lenne. Egyből beleszerettem már a fogalomba is! (nevet). Utánajártam, hogy mi ez az egész, és jelentkeztem.

A képzés során rengeteget tanultunk önismeretről, személyiségfejlesztésről és sok nyitott akváriumhelyzet is volt, amikor ugye az egyik tanuló a coach, a másik a kliens, ez nagyon jó tapasztalatszerzés volt.

Nekem a coaching – én magam is járok – nagyon sokat ad. Én azt tanácsolom, érdemes úgy is még akkor is belekezdeni, ha az ember nem is gondolja, hogy van problémája! Sőt, nem is feltétlenül kell, hogy legyen egy konkrét nehézséged, ami miatt eljársz. Hiszen már csak azzal, hogy elmész, és azt az egy órát magadra szánod, elmondod, hogy mi történik veled egy számodra megbízható embernek, fél sikert értél el a jólléted érdekében. Ezt sokan nem merik megtenni, mert attól félnek, hogy mit gondolnak a coachok. Pedig nem gondolunk semmit. (nevet) Mi teljesen más szemmel nézzük a dolgokat, sokkal elfogadóbban, nem kritikusként.

De őszinte leszek, nekem is nehéz volt meglépni azt, hogy elmenjek egy segítőhöz. Pedig volt, amivel foglalkoznom kellett. Elolvastam rengeteg könyvet, megpróbáltam magamra időt szánni, relaxáltam, befelé figyeltem, de ez kevés volt. Még kérdéseket is tettem fel magamnak, de a válaszok elől elmenekültem. Egy coach elől viszont – jó értelemben véve – nincs menekvés. Ez is olyan, mint az edzésnél vagy futásnál az első lépés megtétele. Jön az „Úristen mi lesz!?” érzés, de annál felszabadítóbb lesz utána.

Mi coachként még tanácsot se adunk, csak kérdezünk, visszatükrözünk, figyelünk. A legtöbb ember még ezt se kapja meg, hogy egy nap 5 percig csak rá figyeljenek. Ez nagyon nagy baj. Egy coachnál pedig el lehet érni, hogy valaki rád figyeljen és érdekelje, amit mondasz neki. Ha másért nem, ezekért az apró dolgokért is érdemes kipróbálni. Amit nagyon fontosnak tartok – mostanában egyre gyakrabban szeretem használni ezt a szót – az a bátorság. Az emberek gátlásosak, félnek, pedig fontos, hogy legyen bátorságunk!

A képzésnek már vége, közben is kellett vállalni egyébként klienseket. Én nyár óta tartok üléseket online, illetve személyesen is, hiszen az egyszemélyes beszélgetéseket meg tudom tartani a jelenlegi korlátozások keretein belül. Illetve ezt a mentalitást próbálom bevinni a csoportos sportórákba is. Elindítottam online az Életmódprogramot, amiben összemixelve van edzés, étkezés, önismeret, relaxáció. Ezeket a szenvedélyeimet mindig is nagyon szerettem volna összetalálkoztatni.

pulay szilvi
Fotó: Pulay Szilvi

Mesélj az Életmódprogramról!

Pont a héten, hétfőn (11.16.- a szerk.) indult, de lehet még csatlakozni. 4 héten keresztül online kapnak heti 3-4 edzés és étrendtervet a résztvevők. Az edzéshez videós segítséget is mellékelek, mivel ezek nem élő órák, szeretném, hogy pontosan hajtsák végre a gyakorlatokat azok is, akik előtte még soha nem jártak hozzám. Az étrendtippeket szintén írásban küldöm, ezek recepteket is tartalmaznak. Ezen kívül lesz még vezetett relaxáció, ez viszont online, élőben.

Azért szeretem egyébként a csoportos órákat, mert ilyenkor mindig kialakul egy közösség. Én nagyon hiszek ennek az erejében! Sőt, bátorítom is őket az online aktivitásra, annál jobb motiváció nincs, mint amikor látod, hogy a társad már megcsinálta az edzést és pozitívan számol be a hatásairól.

Havi témánk a test és lélek kapcsolata. Szerintem a kettő együtt egyensúlyozva alkot egy teljes egészt. Neked mi a véleményed erről?

Teljesen egyetértek. Én edzőként a testemre való figyelmet teljesen kimaxolom, és pont ezt szeretném balanszírozni. Hiszen van egy lelki oldal is, amit nem szabad és nem is érdemes elhanyagolni. Ezért igyekszem nem túlzásokba esve, de kommunikálni azt is, hogy mennyit számítanak a kapcsolatok, a magunkkal töltött idő.

Alapvetően ugye a sporttól is sokkal felszabadultabbak vagyunk, a rendszeres mozgás ad egy jó közérzetet. De azzal, hogy elmész mondjuk futni, nem tudsz megoldani egy lelki válságot.

Viszont ha magadba nézel, felkeresel egy segítőt, beszélsz erről, kiírod magadból, az közelebb tud vinni egy krízishelyzetben a megoldáshoz. Sok módszer van, de egyik se elhanyagolható. Előbb utóbb az egyiknek a hiánya kézzelfogható lesz, ami hosszútávon nem vezet jóra.

Arról már beszéltünk, hogy hogyan motiváljuk magunkat, hogy foglalkozzunk a lelkünkkel. De hogyan ösztönözzük magunkat a sportra?

Ez egyéni, mindenkit mással lehet rábírni arra, hogy mozogjon. De leggyakrabban ott csúszik el, hogy a sportolás nincs beszervezve a heti programok közé. Az Életmódprogramban a résztvevőket megkértem arra, hogy minden szombaton vagy vasárnap lőjék be, hogy a következő héten mely időpontban csinálják meg az edzéseket, és ehhez tartsák magukat. Ha valamiért mégse sikerülne, akkor viszont adjanak önmaguknak annyi szankciót, hogy a következő 24 órán belül megcsinálják.

pulay szilvi
Fotó: Pulay Szilvi

Ezen kívül, ami még motiválhat, hogy olyan sportot csinálj, amit őszintén szeretsz és élvezel! Most pedig különösképpen. Ne a teljesítményre vagy a divatsportokra fókuszálj!

Ha pedig az történik, hogy iszonyatosan nincs kedved, de beidőzítettél mára mozgást, akkor azt lehet csinálni, hogy megajándékozzuk magunkat a mozgás után egy kád forró fürdővel vagy egy turmixszal. Ezek külső motivációk, de nagyon hasznosak.

Sokan például nem tudnak elindulni sem edzeni. Erre mondjuk jó a közösségi média. Ilyenkor megnézhetjük azokat a sportolókat, edzőket, akiket követünk. Lehet, hogy csak pont ennyi hiányzik, ahhoz hogy mi is rávegyük magunkat a mozgásra!

Illetve arra is gondolhatunk, hogy utána milyen jó szokott lenni, sőt már közben is. Tudom, hogy futásnál csak az a pillanat nehéz, amikor kilépek az ajtón vagy az első kilométer. De utána már mindig érzem, hogy milyen jó, hogy eljöttem.

A karriered szempontjából neked mi a mozgatórugója a motivációdnak?

Az, hogy azzal foglalkozom, amit őszintén szeretek. Nem felesleges dolgokkal megy el az időm, energiám, ez ösztönöz a leginkább.

Pedig nem is én találtam rá a szenvedélyeimre, hanem azok rám. (nevet) Ugye a sportcoach képzést anyukám küldte. Aztán az aerobikoktatóit úgy kezdtem el, hogy azt se tudtam mi az igazából. De a legdurvább az az, hogy az egyetemi szakra úgy jelentkeztem, hogy gimnáziumban az egyetemi nyíltnap pont egy matekórára esett. Nem szerettem a matekot, úgy gondoltam annál minden jobb lehet. Elmentem az ELTE PTK nyíltnapjára, ott volt pedagógia, pszichológia, gondoltam ez jó lesz. Beültem először a pedagógiára. Megfordítottam a prospektust, amin az egyetem többi szakja volt, itt láttam a rekreációfejlesztés és egészségszervezés szakot. Már csukódott az ajtó, kezdődött az előadás, mikor felpattantam, és átszaladtam egy másik terembe, ahol rájöttem, hogy én ezt akarom csinálni.

Ez óriási ajándék, nem mindenki csinálhatja azt, amit szeret. Nagyon hálás vagyok érte.

Pulay Szilvi Facebookon itt, Instagramon pedig itt érhető el. Jelenleg coachingra jelentkezhetsz hozzá személyesen vagy online. Ha pedig sportolnál, még tudsz csatlakozni az Életmódprogramra.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek