A tinédzser évek nem csak fizikailag, hanem érzelmileg és intellektuálisan is intenzív változás időszakát jelenti. Nem meglepő, hogy sok család számára ez az időszak zűrzavarral jár. Ebben a cikkben hoztunk pár tippet tinédzserkori gyermekek neveléséhez.
Megkezdte működését a Budai Termékenységi Centrum (BTC). A központ célja, hogy pszichológiai támogatást és tanácsadást nyújtson azoknak a pároknak, akik elakadnak a gyermekvállalás göröngyös útján.
A mindenszentek ünnepe gyerekként számomra az őszi szünet megkoronázását jelentette. Persze a karácsonyt is vártam, de nagyon szerettem az őszt, és lélekben azokkal lenni, akikkel már nem lehetünk.
Főleg amíg kisebbek a gyerekek, akkor fontos, hogy közösen is tanuljunk velük. Nem csak azért, hogy biztosan minden meg legyen, hanem mert tőlünk fogják többek között ellesni, hogyan is kellene tanulni. Ha viszont nem figyelünk, könnyen rossz élmény lehet nekünk és a csemeténknek is.
Több tízezer gyermek szenvedi meg ma a becsengetést, és bár minden diáknál előfordul, hogy ellenáll egyszer-egyszer az iskolába járásnak, de a tartósan fennálló iskolafóbia létező jelenség, és valódi problémákat okoz a gyermek és a család számára.
Hajlamosak vagyunk szülőként szélsőséges elvárásokat felállítani gyerekeink elé. Ennek számtalan oka lehet, akár az, hogy jót akarunk nekik, vagy az, hogy saját hibáinktól szeretnénk megóvni őket. Sajnos azonban legtöbbször ezzel pont az ellenkezőjét érjük el.
Gyomorgörcs, a naptár percenkénti nézegetése, hátha téved és nem közeledik olyan vészesen a szeptember, vagyis az iskolakezdés. Sok gyerek érezheti most így magát. Szülőként az a dolgunk, hogy megpróbáljuk kicsit gördülékenyebbé tenni az átmenetet a nyári gondtalanságból.
Nyakunkon a szeptember, és hamarosan újra becsengetnek az iskolákban. Idén remélhetőleg már végre az iskolapadot koptathatják. Egy azonban biztos, fel kell készülnie a szülőknek egy esetleges újabb digitális vagy hibrid oktatásra.
Nem célom amolyan „bezzeg régen minden jobb volt” hangulatú cikket írni. Viszont sokszor eszembe jutnak olyan tárgyak a gyerekkoromból, melyekről azt gondolom, hogy már aligha fognak bármit is jelenteni a gyerekeim számára.
Felnőttként belenézve a tükörbe, sokszor nem értjük, miért nem szeretjük igazán önmagunkat és miért taszítjuk el magunktól a társunkat, a barátainkat. Majd ránézve szüleinkre, megérthetünk mindent.
A tinédzser évek nem csak fizikailag, hanem érzelmileg és intellektuálisan is intenzív változás időszakát jelenti. Nem meglepő, hogy sok család számára ez az időszak zűrzavarral jár. Ebben a cikkben hoztunk pár tippet tinédzserkori gyermekek neveléséhez.
Megkezdte működését a Budai Termékenységi Centrum (BTC). A központ célja, hogy pszichológiai támogatást és tanácsadást nyújtson azoknak a pároknak, akik elakadnak a gyermekvállalás göröngyös útján.
A mindenszentek ünnepe gyerekként számomra az őszi szünet megkoronázását jelentette. Persze a karácsonyt is vártam, de nagyon szerettem az őszt, és lélekben azokkal lenni, akikkel már nem lehetünk.
Főleg amíg kisebbek a gyerekek, akkor fontos, hogy közösen is tanuljunk velük. Nem csak azért, hogy biztosan minden meg legyen, hanem mert tőlünk fogják többek között ellesni, hogyan is kellene tanulni. Ha viszont nem figyelünk, könnyen rossz élmény lehet nekünk és a csemeténknek is.
Több tízezer gyermek szenvedi meg ma a becsengetést, és bár minden diáknál előfordul, hogy ellenáll egyszer-egyszer az iskolába járásnak, de a tartósan fennálló iskolafóbia létező jelenség, és valódi problémákat okoz a gyermek és a család számára.
Hajlamosak vagyunk szülőként szélsőséges elvárásokat felállítani gyerekeink elé. Ennek számtalan oka lehet, akár az, hogy jót akarunk nekik, vagy az, hogy saját hibáinktól szeretnénk megóvni őket. Sajnos azonban legtöbbször ezzel pont az ellenkezőjét érjük el.
Gyomorgörcs, a naptár percenkénti nézegetése, hátha téved és nem közeledik olyan vészesen a szeptember, vagyis az iskolakezdés. Sok gyerek érezheti most így magát. Szülőként az a dolgunk, hogy megpróbáljuk kicsit gördülékenyebbé tenni az átmenetet a nyári gondtalanságból.
Nyakunkon a szeptember, és hamarosan újra becsengetnek az iskolákban. Idén remélhetőleg már végre az iskolapadot koptathatják. Egy azonban biztos, fel kell készülnie a szülőknek egy esetleges újabb digitális vagy hibrid oktatásra.
Nem célom amolyan „bezzeg régen minden jobb volt” hangulatú cikket írni. Viszont sokszor eszembe jutnak olyan tárgyak a gyerekkoromból, melyekről azt gondolom, hogy már aligha fognak bármit is jelenteni a gyerekeim számára.
Felnőttként belenézve a tükörbe, sokszor nem értjük, miért nem szeretjük igazán önmagunkat és miért taszítjuk el magunktól a társunkat, a barátainkat. Majd ránézve szüleinkre, megérthetünk mindent.
