Én és a testem
Vagy a testem és én? Egyáltalán el kell különíteni a kettőt egymástól? Mesélek kicsit arról, hogy milyen a viszonyunk.
Menü
Menü
Vagy a testem és én? Egyáltalán el kell különíteni a kettőt egymástól? Mesélek kicsit arról, hogy milyen a viszonyunk.
Régóta foglalkoztatott a digitális detox gondolata, amihez egy utazás pont tökéletes alkalomnak bizonyult. Négy napig semmilyen social média platformot nem használtam és nagyon megérte!
Ha sokszor helyezed előrébb mások valós, vagy vélt érdekeit, ha azt érzed tenned kell azért, hogy szeressenek vagy elfogadjanak, akkor könnyen lehet, hogy te is megfelelési kényszerrel küzdesz.
Rengeteg sztereotípiával találkozhatunk, főleg, ha olyan kissé spirituális témáról van szó, mint a meditáció. De valóban csak a Fuji tetején, tógához hasonló öltözetben lehet meditálni?
Mindig meglep, hogy mi az, amivel az emberek rezonálnak a közösségi médiában megosztott tartalmaim közül. Természetesen mondhatjuk, hogy az algoritmus játéka az egész, de mégis vannak olyan gondolatok – akár saját, akár mástól idézett, amiket néhány óra alatt többszáz ember kedvel és oszt meg, mutatva, hogy ez számára is téma.
Az alkotás egy nagyon sokrétű folyamat, ami számos jelentős pozitív hatással bír, egyaránt alkalmas a múlt feldolgozására, a jelenlegi önkifejezésre és a jövő leképezésére, önmegvalósításra, az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek összehangolására.
Egészen tisztán emlékszem, amikor rájöttem, hogy minden ember meg fog halni egyszer. Belém vésődött a hirtelen felismerés rémülete, de közben nem is értettem mit jelent ez pontosan. A halálfélelemmel mindenki találkozik, kérdés, hogy mihez kezd vele.
Április hónapját az alkotóművészeteknek szenteljük. Ennek mezsgyéjén futott át fejemben a gondolat, hogy kit illethet meg az alkotás kiváltsága?
“Állj hozzá pozitívan”, “Nézd inkább a jó oldalát” és még számtalan mondat hangzik el, ha valaki kicsit borusabban lát egy helyzetet és nem csak a “mindent tudó” guruk szájából. Mikor beszélünk toxikus pozitivitásról?
Vannak pillanatok, mikor elveszítjük a kontrollt az érzelmeink felett, és dühünket oly módon engedjük a felszínre törni, esetleg úgy vezetjük azt le, hogy közben bántunk másokat, vagy éppen magunkat. Fontos ezen változtatni saját érdekünkben is!
Vagy a testem és én? Egyáltalán el kell különíteni a kettőt egymástól? Mesélek kicsit arról, hogy milyen a viszonyunk.
Régóta foglalkoztatott a digitális detox gondolata, amihez egy utazás pont tökéletes alkalomnak bizonyult. Négy napig semmilyen social média platformot nem használtam és nagyon megérte!
Ha sokszor helyezed előrébb mások valós, vagy vélt érdekeit, ha azt érzed tenned kell azért, hogy szeressenek vagy elfogadjanak, akkor könnyen lehet, hogy te is megfelelési kényszerrel küzdesz.
Rengeteg sztereotípiával találkozhatunk, főleg, ha olyan kissé spirituális témáról van szó, mint a meditáció. De valóban csak a Fuji tetején, tógához hasonló öltözetben lehet meditálni?
Mindig meglep, hogy mi az, amivel az emberek rezonálnak a közösségi médiában megosztott tartalmaim közül. Természetesen mondhatjuk, hogy az algoritmus játéka az egész, de mégis vannak olyan gondolatok – akár saját, akár mástól idézett, amiket néhány óra alatt többszáz ember kedvel és oszt meg, mutatva, hogy ez számára is téma.
Az alkotás egy nagyon sokrétű folyamat, ami számos jelentős pozitív hatással bír, egyaránt alkalmas a múlt feldolgozására, a jelenlegi önkifejezésre és a jövő leképezésére, önmegvalósításra, az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek összehangolására.
Egészen tisztán emlékszem, amikor rájöttem, hogy minden ember meg fog halni egyszer. Belém vésődött a hirtelen felismerés rémülete, de közben nem is értettem mit jelent ez pontosan. A halálfélelemmel mindenki találkozik, kérdés, hogy mihez kezd vele.
Április hónapját az alkotóművészeteknek szenteljük. Ennek mezsgyéjén futott át fejemben a gondolat, hogy kit illethet meg az alkotás kiváltsága?
“Állj hozzá pozitívan”, “Nézd inkább a jó oldalát” és még számtalan mondat hangzik el, ha valaki kicsit borusabban lát egy helyzetet és nem csak a “mindent tudó” guruk szájából. Mikor beszélünk toxikus pozitivitásról?
Vannak pillanatok, mikor elveszítjük a kontrollt az érzelmeink felett, és dühünket oly módon engedjük a felszínre törni, esetleg úgy vezetjük azt le, hogy közben bántunk másokat, vagy éppen magunkat. Fontos ezen változtatni saját érdekünkben is!
