Rendhagyó ajánlóval érkeztem. A mai cikkemben olyan filmeket hoztam, melyek komolyabb vagy épp vidámabb hangvételüknek köszönhetően segíthetik megérteni a halált, és annak feldolgozásának menetét. De akár inspirálhatnak minket vagy épp visszaadhatják életünkbe a reményt.
„Már megint hagytam magam. Megint túl kedves voltam, és emiatt megint én szívok, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy többet nem leszek túl kedves, sőt, kedves sem akarok már egyáltalán lenni. Pláne nem külföldön.”
Az intuíció mondhatni az a megérzés, amikor ösztönösen tudod, hogy éppen helyesen vagy helytelenül cselekszel. Vagy az a pillanat, amikor valaki jó vagy épp rossz benyomást kelt. Ezt nem vagyunk képesek szavakba önteni, csak szimplán tudjuk, hogy mit érzünk.
Vannak könyvek, amiket azért olvas az ember, mert érdekli a spiritualizmus, vagy mert segítik a pozitív gondolkodásban, esetleg lelki békére lel bennük. Számomra ez az öt könyv jelenti az úgymond kapaszkodót, amihez nyúlhatok, ha megnyugvásra vágyom.
Estig tartó munkamegbeszélések, nyaralás alatti e-mailezések, hétvégi ártatlan chatelés a kollégákkal a munkahelyi dolgokról. De a folyamatos gondolatpörgetés nem feltétlenül csak a munkáról szólhat. Miért nem tudunk kikapcsolni?
A mögöttünk álló hét utolsó napján, amit egyébként még Isten is pihenéssel töltött anno, valami beakadt. Úgy a 37682-ik megtett lépésszámom környékén, cirka 60 ledolgozott és 10 leedzett óra, meg persze 1 megírt (nem mellesleg első körben visszadobott) cikk után egyszer csak úgy éreztem, felrobbanok.
Hazudtam nektek. Pontosabban nem hazudtam, mert akkor tényleg így éreztem. Egy korábbi cikkemben írtam róla, hogy hosszú és rögös út árán, de elfogadtam magamat, főleg, ami a testemet illeti.
A legkönnyebb mindig a helyzetet okolni, és másokra mutogatni, mikor problémáink gyökeréről van szó. Van azonban egy másik út, ami ugyan jóval nehezebb is lehet, de sokkal kifizetődőbb .
Pár héttel ezelőttig képes voltam órákig pörgetni a social média oldalakat és csorgatni a nyálam bizonyos influenszerek élete után. Közben persze megkerestem benne az egyetlen számomra negatívumot, és abba kapaszkodtam, hogy emiatt megéri nem ő lenni.
Én azon típusú emberek közé tartozom, akik már alig várták kiskorukban is, hogy végre megtanuljanak olvasni és egyedül is bújhassák a Vackort. Azóta ez mit sem változott, csupán az ízlésem lett talán kicsit kifinomultabb. Tudtátok, hogy az olvasásnak számos jótékony hatása van? Nézzük melyek azok!
Rendhagyó ajánlóval érkeztem. A mai cikkemben olyan filmeket hoztam, melyek komolyabb vagy épp vidámabb hangvételüknek köszönhetően segíthetik megérteni a halált, és annak feldolgozásának menetét. De akár inspirálhatnak minket vagy épp visszaadhatják életünkbe a reményt.
„Már megint hagytam magam. Megint túl kedves voltam, és emiatt megint én szívok, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy többet nem leszek túl kedves, sőt, kedves sem akarok már egyáltalán lenni. Pláne nem külföldön.”
Az intuíció mondhatni az a megérzés, amikor ösztönösen tudod, hogy éppen helyesen vagy helytelenül cselekszel. Vagy az a pillanat, amikor valaki jó vagy épp rossz benyomást kelt. Ezt nem vagyunk képesek szavakba önteni, csak szimplán tudjuk, hogy mit érzünk.
Vannak könyvek, amiket azért olvas az ember, mert érdekli a spiritualizmus, vagy mert segítik a pozitív gondolkodásban, esetleg lelki békére lel bennük. Számomra ez az öt könyv jelenti az úgymond kapaszkodót, amihez nyúlhatok, ha megnyugvásra vágyom.
Estig tartó munkamegbeszélések, nyaralás alatti e-mailezések, hétvégi ártatlan chatelés a kollégákkal a munkahelyi dolgokról. De a folyamatos gondolatpörgetés nem feltétlenül csak a munkáról szólhat. Miért nem tudunk kikapcsolni?
A mögöttünk álló hét utolsó napján, amit egyébként még Isten is pihenéssel töltött anno, valami beakadt. Úgy a 37682-ik megtett lépésszámom környékén, cirka 60 ledolgozott és 10 leedzett óra, meg persze 1 megírt (nem mellesleg első körben visszadobott) cikk után egyszer csak úgy éreztem, felrobbanok.
Hazudtam nektek. Pontosabban nem hazudtam, mert akkor tényleg így éreztem. Egy korábbi cikkemben írtam róla, hogy hosszú és rögös út árán, de elfogadtam magamat, főleg, ami a testemet illeti.
A legkönnyebb mindig a helyzetet okolni, és másokra mutogatni, mikor problémáink gyökeréről van szó. Van azonban egy másik út, ami ugyan jóval nehezebb is lehet, de sokkal kifizetődőbb .
Pár héttel ezelőttig képes voltam órákig pörgetni a social média oldalakat és csorgatni a nyálam bizonyos influenszerek élete után. Közben persze megkerestem benne az egyetlen számomra negatívumot, és abba kapaszkodtam, hogy emiatt megéri nem ő lenni.
Én azon típusú emberek közé tartozom, akik már alig várták kiskorukban is, hogy végre megtanuljanak olvasni és egyedül is bújhassák a Vackort. Azóta ez mit sem változott, csupán az ízlésem lett talán kicsit kifinomultabb. Tudtátok, hogy az olvasásnak számos jótékony hatása van? Nézzük melyek azok!
