Adódnak helyzetek az életben, mikor a fogantatást követően a két szülő elgondolkodik rajta, vajon biztosan a megfelelő pillanatban érkezik-e gyermekük. És hiába döntenek úgy, hogy megtartják, a gondolataik fonala beépül a baba tudatába.
Elmehetsz sétálni, kirándulni, aludhatsz eleget, körbe veheted magad barátokkal, de amíg nem tudod, hogy mi okozza motivációd hiányát, addig ezek nem fognak segíteni. Ennél sokkal mélyebb akadályokról van szó, ami van, hogy a tudat alatt zajlik.
Eleinte jó ötletnek tűnt ez a cikk, aztán ahogy belekezdtem, elöntött a félelem, hiszen kiadom magamat, így sebezhetővé válok mások által. Miközben írtam és írtam a sorokat, elfogott a szorongás. „Aki feladja, nem is akarta soha igazán”,„Csak a vesztesek adják fel.” – visszhangozta fejemben a hang.
Biztos mindenkivel megtörtént már, hogy a tudatalattija felülkerekedett, és olyan szó vagy mondat hagyta el a száját, amit nem is úgy tervezett. De hogy ez mit is jelent pontosan? Olvassatok tovább!
Pár évvel ezelőtt egy Szilvási Lajos könyvből ragadt meg bennem az a mondatrész, ami leegyszerűsítve úgy szólt, hogy „minden döntésünket vállalnunk kell”. Sokat gondolkodom azóta is ezen a mondaton, mert bár most könnyű volt legépelni, mégis mekkora súlya van.
Talán mindenki számára ismerős fogalom a halogatás, hiszen életünk során egyszer biztosan tapasztaljuk az érzést, hogy valamit meg kellene csinálnunk, mégis tologatjuk. Utánajártunk mi áll e mögött, és hogyan változtathatunk rajta.
Be kell vallanom valamit: hipochonder vagyok. És nem amolyan vicces formában, amin nevet az ismeretségi kör, hogy jaj a Julinak megint fáj a feje, igazi
Furcsán hangozhat ez a mondat így megfordítva, de nagyon is fontos jelentőséggel bír. Ugyanis a lélek egészsége legalább annyira kihat a fizikai egészségünkre, mint fordítva,
Nem tisztem megítélni a nemrég nagy port kavart könyvdarálós esetet, és a politikust sem, aki ezt véghez vitte. Már csak azért sem, mert ez a
A gyerekek közötti bántalmazás sajnos egy olyan dolog, amivel szinte mindannyian találkoztunk már óvodai, vagy iskolai keretek között. Voltunk áldozatok, vagy bántalmazók, vagy egyszerűen csak
Adódnak helyzetek az életben, mikor a fogantatást követően a két szülő elgondolkodik rajta, vajon biztosan a megfelelő pillanatban érkezik-e gyermekük. És hiába döntenek úgy, hogy megtartják, a gondolataik fonala beépül a baba tudatába.
Elmehetsz sétálni, kirándulni, aludhatsz eleget, körbe veheted magad barátokkal, de amíg nem tudod, hogy mi okozza motivációd hiányát, addig ezek nem fognak segíteni. Ennél sokkal mélyebb akadályokról van szó, ami van, hogy a tudat alatt zajlik.
Eleinte jó ötletnek tűnt ez a cikk, aztán ahogy belekezdtem, elöntött a félelem, hiszen kiadom magamat, így sebezhetővé válok mások által. Miközben írtam és írtam a sorokat, elfogott a szorongás. „Aki feladja, nem is akarta soha igazán”,„Csak a vesztesek adják fel.” – visszhangozta fejemben a hang.
Biztos mindenkivel megtörtént már, hogy a tudatalattija felülkerekedett, és olyan szó vagy mondat hagyta el a száját, amit nem is úgy tervezett. De hogy ez mit is jelent pontosan? Olvassatok tovább!
Pár évvel ezelőtt egy Szilvási Lajos könyvből ragadt meg bennem az a mondatrész, ami leegyszerűsítve úgy szólt, hogy „minden döntésünket vállalnunk kell”. Sokat gondolkodom azóta is ezen a mondaton, mert bár most könnyű volt legépelni, mégis mekkora súlya van.
Talán mindenki számára ismerős fogalom a halogatás, hiszen életünk során egyszer biztosan tapasztaljuk az érzést, hogy valamit meg kellene csinálnunk, mégis tologatjuk. Utánajártunk mi áll e mögött, és hogyan változtathatunk rajta.
Be kell vallanom valamit: hipochonder vagyok. És nem amolyan vicces formában, amin nevet az ismeretségi kör, hogy jaj a Julinak megint fáj a feje, igazi
Furcsán hangozhat ez a mondat így megfordítva, de nagyon is fontos jelentőséggel bír. Ugyanis a lélek egészsége legalább annyira kihat a fizikai egészségünkre, mint fordítva,
Nem tisztem megítélni a nemrég nagy port kavart könyvdarálós esetet, és a politikust sem, aki ezt véghez vitte. Már csak azért sem, mert ez a
A gyerekek közötti bántalmazás sajnos egy olyan dolog, amivel szinte mindannyian találkoztunk már óvodai, vagy iskolai keretek között. Voltunk áldozatok, vagy bántalmazók, vagy egyszerűen csak
