Hatalmas dilemmát okozhat a szülők számára, hogy mit, és mennyit adjanak meg a gyerekeiknek. Hiszen minden anya és apa a legjobbat akarja, és azt, hogy mindenük meglegyen, mégis kell húzni egy egészséges határt, mielőtt elkényeztetjük őket.
Ha a közösségi médiát figyeljük, azt hihetjük, mindenkinél csak úgy potyognak a gyerekek. Pedig egyes adatok szerint a párok 10-15 százaléka meddő vagy nehezen fogan meg a gyermeke.
Ahogy felnövünk, egyre kevesebb mesét nézünk, maximum ha a saját gyerkőceink kényszerítenek rá. Pedig nagyon sok olyan mese létezik, amely sokkal inkább szól nekünk, felnőtteknek. Ezekből hoztunk párat.
Biztos vannak, akik megkönnyebbülten sóhajtottak, hogy vége az ünnepi felhajtásnak és a rokonlátogatásnak. Ám érdemes lehet elgondolkodni, nem lenne jó, ha nem csak pár napig tartana a nagy szeretet? Hoztunk pár tippet, hogyan legyen rendszeresebb a családi együttlét.
– Anya, ti hogyan ünnepeltétek a karácsonyt, amikor gyerek voltál? – Az idősebb nő nem nagyon tudta, hogy két tíz év körüli csemetéje honnan szedte most ezt a kérdést, de a válasz adást mégsem akarta ellógni, hiszen mindig is azt mondta a gyerekeknek, hogy szinte mindent meg lehet beszélni őszintén.
A hideg, hirtelen jól megcsapta az arcomat, mikor anyuval szánkózni indultunk. Már sötétedett, de a hó ragyogása kivilágította az utcákat. Itt-ott a karácsonyfák elővillantak a függönyök mögül, s én csodálkozva kukucskáltam át az ablaküvevegen keresztül.
Hányszor éltem már át gondolatban ezeket az érzéseket…eddig még nem próbáltam leírni! Talán most… Jó így az emlékezet szárnyáról figyelni a homályból előbukkanó napsütötte gyermekkor karácsonyi ragyogását!
Azt álmodtam, hogy egy biztonsági őr voltam a budai plázában. A mozgólépcső alatt beszélgetésbe elegyedtem egy középkorú vevővel. Érthetetlen szavak hagyták el a számat, s közben öklendezni kezdtem.
“Advent van, s átjárja a lelkem a szeretet és az emlékezés, most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra.” Az 1960-as években alsós tanulóként az osztálytársaimmal már izgatottan vártuk a Jézuska eljövetelét.
Nálunk ha karácsony, akkor bizony a társasok is mindig előkerülnek. Az egyik legjobb közös, családi program lehet, ami kicsiknek és nagyoknak is tartogathat meglepetést.
Hatalmas dilemmát okozhat a szülők számára, hogy mit, és mennyit adjanak meg a gyerekeiknek. Hiszen minden anya és apa a legjobbat akarja, és azt, hogy mindenük meglegyen, mégis kell húzni egy egészséges határt, mielőtt elkényeztetjük őket.
Ha a közösségi médiát figyeljük, azt hihetjük, mindenkinél csak úgy potyognak a gyerekek. Pedig egyes adatok szerint a párok 10-15 százaléka meddő vagy nehezen fogan meg a gyermeke.
Ahogy felnövünk, egyre kevesebb mesét nézünk, maximum ha a saját gyerkőceink kényszerítenek rá. Pedig nagyon sok olyan mese létezik, amely sokkal inkább szól nekünk, felnőtteknek. Ezekből hoztunk párat.
Biztos vannak, akik megkönnyebbülten sóhajtottak, hogy vége az ünnepi felhajtásnak és a rokonlátogatásnak. Ám érdemes lehet elgondolkodni, nem lenne jó, ha nem csak pár napig tartana a nagy szeretet? Hoztunk pár tippet, hogyan legyen rendszeresebb a családi együttlét.
– Anya, ti hogyan ünnepeltétek a karácsonyt, amikor gyerek voltál? – Az idősebb nő nem nagyon tudta, hogy két tíz év körüli csemetéje honnan szedte most ezt a kérdést, de a válasz adást mégsem akarta ellógni, hiszen mindig is azt mondta a gyerekeknek, hogy szinte mindent meg lehet beszélni őszintén.
A hideg, hirtelen jól megcsapta az arcomat, mikor anyuval szánkózni indultunk. Már sötétedett, de a hó ragyogása kivilágította az utcákat. Itt-ott a karácsonyfák elővillantak a függönyök mögül, s én csodálkozva kukucskáltam át az ablaküvevegen keresztül.
Hányszor éltem már át gondolatban ezeket az érzéseket…eddig még nem próbáltam leírni! Talán most… Jó így az emlékezet szárnyáról figyelni a homályból előbukkanó napsütötte gyermekkor karácsonyi ragyogását!
Azt álmodtam, hogy egy biztonsági őr voltam a budai plázában. A mozgólépcső alatt beszélgetésbe elegyedtem egy középkorú vevővel. Érthetetlen szavak hagyták el a számat, s közben öklendezni kezdtem.
“Advent van, s átjárja a lelkem a szeretet és az emlékezés, most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra.” Az 1960-as években alsós tanulóként az osztálytársaimmal már izgatottan vártuk a Jézuska eljövetelét.
Nálunk ha karácsony, akkor bizony a társasok is mindig előkerülnek. Az egyik legjobb közös, családi program lehet, ami kicsiknek és nagyoknak is tartogathat meglepetést.
